Érkezésedre várva

      Megvan a CET eredményem, negatív lett, úgyhogy itt volt az idő, hogy elmenjek a nődokihoz és megbeszéljem végre vele, hogy akkor mégis mitől lehetett az a rózsaszínes váladék a múlt héten. Meg hát amúgy is aktuális volt már a havi nődoki látogatásom és igazolást is kellett kérnem a családi kedvezmény igénybevételéhez, szóval nekiindultam.

      A nőgyógyászom is gyakorlatilag egy köpésnyire van otthonról, így nem nagy ügy eljutni hozzá. Szerencsére most is csak 1-2 ember volt előttem a váróban, mikor odaértem, szóval  gyorsan ment a bejutás is. Említettem neki, hogy a múlt heti ultrahangon a másik doki, aki vizsgált, nem talált semmi rendellenességet vagy vérrögöt, mire ő mondta rögtön, hogy tudja, mert megbeszélte azzal a dokival a dolgot a kórházban a műtétje után. Ennek azért örültem, mert így kiderült, hogy foglalkozott az esetemmel és nem felejtett el, pedig még csak nem régóta járok hozzá kismamaként.

       Na igen ám, de akkor mitől volt ez az egész rózsaszínes váladékos dolog? Kérdem én. Azzal magyarázta a történteket a doktor úr, hogy a méhszáj és környéke a terhesség alatt sokkal érzékenyebb, vérzékenyebb, így lehet, hogy akár egy wc-n erőlködéstől vagy közösüléstől keletkezhetett egy aprócska seb rajta, ami aztán egy ici-picit vérzett. Vizsgálatkor ki is derült, hogy valóban van a méhszájamon egy babszemnyi hámsérülés, úgyhogy az okozhatta a bajt és ezzel együtt az ijedelmet is. Fura, mert még sosem volt semmiféle sebem ott, de a lényeg, hogy semmi komoly, nem kell aggódnom.

        A szokásos vizsgálat után mondta, hogy felülhetek a székből, készen vagyunk, aztán mikor már éppen felálltam, hirtelen így szólt: "Várjon csak! Üljön vissza még egy picit! Megpróbálunk valamit, mivel elég vékonynak tűnik a hasfala." Aztán fogta az ultrahangos szívhang hallgató készülékét, bekente a pocimat zselével és elkezdett szívhang után kutatni. Ez volt az első ilyen alkalom, mert eddig csak az ultrahangok alkalmával hallottam a baba szívét pár másodpercig. Szóval keresett, kutatott, forgatta az ultrahangos fejet és egyszer csak egészen lent, jobb oldalt megállt és elkezdett a felhúzott térdemen ritmust dobolni. Először nem értettem mi történik, de akkor felhangosította a készüléket és én is egyértelműen meghallottam a ritmusos szívdobbanásokat. Érdekes, hogy ő már akkor hallotta, amikor én gyakorlatilag még semmit nem tudtam kiszűrni a zajok közül. 148/perc volt a szívverése, jó gyors, de egy magzatnál ez a normális.

   Vizsgálat után kaptam időpontot az AFP-re meg a 18 hetes ultrahangra, megbeszéltünk még pár dolgot, aztán indultam haza. Már a kocsiban ülve, út közben jutott eszembe, hogy "A fenébe! A családi kedvezményhez nem kértem igazolást!" Így hát gyorsan megfordultam és irány vissza a nődokihoz. Amint kijött az éppen bent lévő páciens, vigyorogva bementem újra és bocsánatkérés után gyorsan kértem egy igazolást és már jöttem is ki. Nem nézhetett egyáltalán hülyének a doktor úr. :) Annyira repestem az örömtől a szívhang hallgatás után, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy nekem még olyan papírt is kellett volna kérnem. No mindegy! Kicsit ciki volt, de ez van!

      A lényeg, hogy megvan az igazolás és a picúr is jól van meg velem is minden oké, úgyhogy végül is jól végződött ez a látogatás is a nődokinál. A következő nagyon izgalmas dátum a március 27. lesz a 18 hetes ultrahang miatt, de addig még van egy hónap, amit nehéz lesz kibírni. :)