Érkezésedre várva

       A mai napom ismét jó sűrű volt, de legalább sok dolgot intéztem el egyszerre megint. Elsőként a kórházba mentem 8-ra a vérellátóba, hogy levegyék a vért az AFP-hez. Úgy indultam el itthonról 7:40 körül, hogy - a múltkori vérvételhez hasonlóan - még nem volt naplószámom, mert a védőnő reggelre ígérte, hogy küldi, miután előző este írtam neki sms-t, hogy az ígéretével ellentétben még nem küldte el. Odaértem a kismama vérvételhez, de most egyből bementem a váróba, hogy majd ott megvárom a naplószámot, addig meg beállok a sorba, ha vannak már ott mások is. 7:50 körül értem oda és már 3-an voltak előttem, de csodák csodájára megkaptam a naplószámomat is addigra, szóval már csak várnom kellett a soromra. Már 8 előtt elkezdték a vérvételt, úgyhogy megint jó hamar végeztem és mivel most csak 1 fiola vért kellett adnom, így nem is voltam rosszul utána, hamar fel mertem állni. A váróban visszafele találkoztam egy régi DRV-s munkatársammal, akinek már jó nagy pocija volt, mint kiderült 32 hetes terhes és kisfiút vár. Mostanában minden ismerősömnek kisfia született vagy fog születni a jövőben. Érdekes.

       Vérvétel után irány a szomszédos régi SZTK épület, mert megbeszéltem egy találkát a védőnővel is mára, így legalább csak egyszer kellett elkéreckednem a munkahelyemről és egyszerre két dolgot intézhettem el. Egy negyed órát várnom kellett Ildikóra, mert előttem más is volt nála, én meg túl korán végeztem, nagyjából negyed 9-kor már ott voltam.  Szokásos kérdések: súly, tünetek, panaszok, stb., majd megkaptam a CET meg a hepatitisz leletemet, amit hozzá küldtek, aztán megnézte a vizeletet is, amit vittem. Minden rendben, de hát mi más is lehetne? :-)

       Aztán jött a kérdés, amit annyira vártam már: szeretném-e meghallgatni a szívhangot? Mert, hogy még nem biztos, hogy hallani fogjuk az ő készülékével, de megpróbálhatjuk. Mondtam neki, hogy a nődokinál is hallottuk már 3 hete, szóval hajrá. Lefeküdtem egy ágyikóra, zselé a pocakomra és megkezdődött a keresgélés. Segítettem a védőnőnek, hogy leginkább jobbra lent keresse, mert a nődoki is ott találta meg. Először meglett a köldökzsinór hangja. Igen! A köldökzsinóré. Olyan susogós, mintha a szél fújna. Nem is tudtam, hogy külön hangja van a köldökzsinórnak is. :-) Aztán jött még egy adag zselé és hopp, már meg is volt a szívhang. Jó hangos, szép szabályos, erős, amilyennek lennie kell. Azt mondta Ildikó, hogy tuti nem lesz baj a jövőben a baba szívhangjának megtalálásával, ha már ilyenkor ilyen könnyen ment a dolog. Olyan megnyugtató volt hallani ismét! Szép hang ez a szívhang! És milyen gyors! :-) Az én babám szívhangja! Csodaszép!

      Érdeklődtem az iránt is, hogy normális-e, hogy még csak ekkora a pocim, erre azt válaszolta, hogy ne aggódjak, mire legközelebb jövök a 20. héten, már tuti szépen fog gömbölyödni. Meg különben is, lehet vissza fogom még sírni ezt az állapotot a terhesség vége felé. :-)

      Mindezek után siettem gyorsan vissza a munkába, 9 után pár percel már bent is voltam, úgyhogy viszonylag gyors voltam. Meló után volt még egy programom mára, a fogorvos. 5-re mentem hozzá egy töméscserére meg fogazat ellenőrzésre, hogy a kiskönyvembe is bekerülhessen végre ez is. Az érzéstelenítő szuri után egy alapos ellenőrzés következett, amíg hat a lidokain. Egy kis lyukat talált valahol felül, ezen kívül viszont minden rendben volt a fogaimmal, pedig azt hittem gázosabb lesz a helyzet. Örültem neki nagyon! Megtörtént a töméscsere és azt mondta a doki, hogy ha megígérem, hogy azt a lyukat betömettetem, akkor beírják a könyvecskémbe, hogy "szanált fogazat". Mondtam neki, hogy nem kell nekem ígérgetnem semmit, hiszen úgy jöttem ide, hogy ha valami baj van a fogaimmal, akkor azt természetes, hogy megcsináltatom, így le is egyeztettük az időpontot, április 4. 17 óra.

      Igaz, hogy ma kétszer is megböktek tűvel, de talán éppen ezért volt olyan jó érzés, hogy ennek a napnak is vége van. Tevékeny voltam és hős is, mert megint egyedül voltam vérvételen. :-) Még a végén egész jól belejövök a végére!